2. fejezet.: Amikor a nyaralás egyre izgalmasabbá válik...

Megcsörgettem Emmát, de nem hajlandó felvenni. Itt lent a parton sok olyan ember van, akiket már régebbről is ismertünk a nővéremmel, hiszen kisebb korunkba is sokat nyaraltunk már itt a családdal és megmaradtak néhányan barátok. Mivel többszöri próbálkozás után sem volt semmi, kisétáltam a parkolóba és megpillantottam a szép, fekete járgányunkat.

- Emma,drága hol hagytad a telefonodat, ha megkérdezhetem? - nyitottam ki az anyósülés ajtaját és behajoltam a kocsiba.

- Basszus Kiara, a frászt hozod rám! - kezdte, majd kikapcsolta a kocsiban a rádiót. - Szóval mit kérdeztél?

- Szóval, mit kérdeztél?

- Á, semmi, semmit. - mondtam, majd beültem mellé az autóba. - Csak majd otthon nézd meg a mobilodat, hátha hívott valaki... - Em csak megrázta a vállát és el is indultunk.

- Na, milyen volt a buli? - kérdezte mosolyogva.

- Nagyon jó, találkoztam pár ismerős arccal és a többiek még fürödtek is a sziklák között, igen jó kedvük volt. Majd jövő hétvégén lesz elvileg egy nagyon nagy buli itt a parton, mert jön a nyaraló szezon és egy csomó fiatal itt tölti majd a vakációját.

- Hm, oda el kéne mennünk, nem? - kérdezte vigyorogva Emma.

- Mindenképpen! - mondtam, majd meg is érkeztünk a nyaraló utcájába.

- Egyébként jó lenne, ha jobban vigyáznál magadra! - fordult felém Em, mikor megálltunk a garázs előtt.

- Jó, de ezt most miért mondod?

- Mert találkoztam vámpírral a parkolóban és nem akarom, hogy bajod essen. Még  jó, hogy hoztunk felszerelést.

- Igen, te mindenre figyelsz. Vigyázni fogok, ígérem! - öleltem át, majd be is mentünk.

Szerda, csütörtök és péntek is többnyire pakolással ment el, de hát mégiscsak három hónapot fogunk itt tölteni, szóval kitakarítottuk a házat, lenyírtuk a füve az udvaron és'beköltöztettük' a gardróbokba a ruháinkat.

Péntek délután megajándékoztuk magunkat egy jó alapos kikapcsolódással és lementünk a tengerpartra. Napozzunk, fürödtünk, lazultunk. Ahogy egy ideális nyarat el lehet képzelni, nagyon kellemes délután volt, amit egy-két barátunk társaságában töltöttünk.

Mikor hazaindultunk, már sötétedett.

- Remélem, holnap többen lesznek az utcán, mert elég para így egyedül. - mondta Emma.

- Biztosan, de úgy is mindenki a parton lesz. - mosolyogtam rá.

- Csak az a vámpír ne jöjjön oda, bárki, csak az ne!

- Jaj, Em! Ne parázz már! Mi történhetne? Max megöljük! - ahogy kimondtam, kisebb hatásszünet következett, majd mindketten kitört belőlünk a röhögés. Ez egy kicsit morbid kijelentés volt.

És eljött a várva várt szombati nap. Az utcánkban is kezdtek megtelni a nyaralók, sokak töltik itt a hétvégéjüket. Reggel elég korán keltem és sportos életvitelemhez hűen egy fél órás kocogással kezdtem a napot, majd megmártóztam a medencénkben. Emma csak akkor ballagott le az emeletről, amikor én már végeztem a zuhanyzással is.

- Reggelt nővérkém! Hogy aludtál?

- Jó reggelt, Kiara. Köszi jól, de éhen halok! - mondta és rögtön a hűtő felé vette az irányt. Emma igazából nagyon szeret enni, nem mondom én is, de ahhoz képest, hogy ő mennyit eszik, tiszta pálcika a lány. Azt hiszem jó géneket örökölt, mondjuk drága anyukája meg apukája után volt is kitől. Ja hoppá, ezek szerint engem is szerencsés alkattal áldott meg a természet. Hurrá!

- Tudod, az az igazság, hogy nyár van. Egész évemet végig tanultam az egyetemen és itt az ideje végre kikapcsolódnom. Te meg végzős vagy, illetve voltál, felvettek oda, ahová a legjobban akartál menni.

- Em, mit akarsz ebből kihozni? - ültem le mellé a konyhapultnál és épp egy szendvicset készítettem magamnak, illetve mindent belepakoltam, amit csak találtam. Remélem, azért finom lesz.

- Hogy ma marha nagyot fogunk bulizni! - mondta és szemeiben láttam már, hogy ma egy emlékezetes esténk lesz.

- Én benne vagyok, de csak óvatosan, anya nehogy megtudja, hogy kicsapunk a hámból. - mondtam nevetve.

- Majd félóránként fogok neki üzenetet küldeni, hogy minden oké!

- Akkor inkább felhívom.

- Skype-olok vele!

- Akkor már jöjjön el! - mondtam, miközben már majdnem megfulladtam a szendvicsnek és a röhögésnek köszönhetően.

Délelőtt még olvastam egy kicsit a medence mellet, Emma pedig úszott és napozott. Délben elmentünk egy közeli kajáldába, a Waikiki-be. Délután viszont a készülődésről szólt. Hiszen, mint mindenhol, itt is az első benyomás a legfontosabb. Új ismerősöket, barátokat szerezni. Körömlakkozás, haj beállítása, megfelelő ruha kiválasztása; ilyenkor jó, ha a tesód olyan ügyes, hogy mindig segít neked is megcsinálni például egy jó frizurát. Emma gyönyörűen beszárította a haját, én halványan kisminkeltem és egy elegáns ruhát vett fel. Én kicsit lazábbra vettem a figurát, de végeredményben elégedett voltam.

Nyolckor indultunk le a partra, gyalog, ha esetleg hazafelé nem tudnánk valamilyen oknál fogva vezetni... A nap narancssárgán sütött az ég alján, ahogy a tengerről visszatükröződött, csodálatos volt. A strandon még volt pár fürdőző, de mi a part végéhez sétáltunk, mert ott van a környék legnagyobb Club-ja, ahol minden évben rendeznek egy hatalmas nyár nyitó bulit. Az emberek hemzsegtek előtte. Emmával kézen fogva igyekeztünk a tömeg felé, nehogy már is elkavarodjunk. A pultnál kértünk egy-egy koktélt, majd egyre hangosabb lett a zene, a fiatalok meg csak úgy zúdultak be a clubba és kint a parton is egyre többen voltak. Sokan hajóval jöttek át a túlpartról, azt hiszem, anyáék igen jó kis nyaraló helyet választottak ki anno. Pár pohár koktél után mi is beadtuk a derekunkat és táncolni kezdtünk. Pár ismerősünkkel Teresa-val, Pablo-val, Katy-vel és Michael-el egy kört alkotva kezdtünk mozogni, de ez a kör egyre  szűkült és a tömeg miatt el is kavarodtunk egy idő után. Épp Teresával táncoltam, mikor rám jött az ihatnék.

- Hé, elugrok inni valamit, szomjas vagyok. - mondta a lánynak.

- Rendben Kiara, majd találkozunk. - mosolygott és visszament a táncoló fiatalok közé.

A part ekkorra már tele volt, teljesen besötétedett, az éjszaka fényei és a csillagok adták a világítást, az egyébként sötét tengerparton, néhol fáklyák világítottak.

Hát az utolsó koktél után már nem kellett a többieket megkeresnem, én teljesen idegen arcok között is fantasztikusan éreztem magam. Beálltam táncolni a sötét pálmafák mellé, mikor éreztem, hogy valaki hátulról átkarol és táncolni kezdünk.

- Na jó, kedves idegen. Remélem, beszélsz angolul és érted, amit mondok. De áruld már el, hogy ki vagy! - mondtam, oldalra fordítva fejemet, hogy legalább egy kis rálátásom legyen az illetőre.

- Louis vagyok.- suttogta füleimbe lágy hangján. - Te pedig káprázatosan táncolsz!

- Szia Louis, isten hozott LAke o'Takában!

- Hát, ha nem is isten, valahogy idekerültem. - mondta sejtelmesen, én pedig megfordultam, hogy 

egy kis rálátásom legyen az illetőre.

Bár szembe voltunk egymással, a sötétben nem nagyon láttam arcát. Szemei elég furcsa színűek voltak, talán mogyoróbarnának tudnám mondani. De gondoltam, biztos csak az alkoholtól nem látok rendesen. A fiú meghívott pár italra, közben másokkal is táncoltam, megismerkedtem pár emberrel és jókedvemben alig érzékeltem az idő múlását. 

- Kiara! Kiaraaaa! - hallom valahol Emma hangját a közelben.

- Itt vagyok!- mondtam, de ne hiszem, hogy meghallotta. Abban a pillanatban kaptam egy sms-t tőle, hogy tizenöt perc múlva indulunk és találkozzunk a szabadstrandon. Visszaírtam neki, hogy 'ok' - mert valahogy mást nem nagyon sikerült összehoznom.

- Szia, kedves, visszatértem! - suttogta a fülembe valaki, én meg vigyorogva megfordultam, de az illető abban a pillanatban elfordult. Hangját felismertem... Luu...azt hiszem, hogy Lucas volt, vagy Lewis, vagy Louis?! Halálosan cikinek éreztem, hogy elfelejtettem a srác nevét, így inkább nem mondtam semmit. Megfogta a kezeimet és gyors léptekkel a sziklák felé kezdett haladni.A homokos part után fura volt a köves talaj, kicsit bizonytalanul is lépkedtem. Ezek az itteni koktélok elég erősek. 

- Miért hoztál ide? - kérdeztem őt mosolyogva és arcát megint csak foltokban láttam, mert nagyon sötét volt ott lent. Megfogta kezemet, közelebb húzott magához, majd megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Te jó ég! Lábaim szinte megremegtek, úgy éreztem, hozzá vagyok kötve, majd ujjainkat összekulcsoltuk és lassan eltávolodtunk egymástól. 

- Jézusom, ugye nem vagy házas? - néztem rá kezére, mert egy gyűrűt viselt.

- Nem, dehogy! Az más...mindegy. - mondta rögtön. - Te aztán jól megtudod törni a pillanatot! - nevetett zavarodottan.

- Ne haragudj, kicsit túl sokat ittam. 

- Szerintem jobban kéne vigyáznod magadra. Bárki elrángathat ilyen állapotban a nagy tömegből.

- Ezt pont te mondod, akivel kettesben vagyok lent a parton és még a nevét se tudom.

- Louis vagyok, már mondtam.

- De a vezetékneved...

- Ne akarj mindent tudni!

- Csak a nevedet akarom! - mondtam, majd megnéztem a telefonomon az órát. Fél három lezs prá perc múlva és nekem mennem kellett.

- Indulok, Louis!  Köszönöm az, az este azon folyamát, amit veled töltöttem. 

- Kiara, még találkozunk! - mondta, majd nyakamhoz hajolt és adott egy puszit. A hideg rázott ki tőle, gyomromban felébredtek a pillangók, de mindent az alkoholra fogtam. Felrohantam a part másik részéhez és megkerestem Emmát, szerencsére meg is találtam, még a szabad strand előtt. Az este nagy részét sajnos külön töltöttük, megöleltem, majd elköszöntünk a srácoktól, Teresától és a többiektől is. Én viszont egy kicsit lemaradtam Em mögött, amikor kiindultunk a bulizó fiatalok közül és még egyszer visszanéztem, hátha látom Louis arcát, ha csak egy pillanatra is. És én nem tudom, milyen csoda folytán, de a tömegben meg is pillantottam a fiút, de, amit akkor láttam, az tuti nem az alkohol miatt volt. Arca gyönyörű, szemei csillogtak és mosolya elbűvölő volt. Ezzel a fiúval egy csodálatos éjszakát töltöttem el, de amit nem tudok, hogy, hogy nem vettem észre, azt, hogy Louis vérbeli ellenségem, egy vámpír. A hideg rázott, ahogy visszagondoltam a csókra és, hogy együtt táncoltunk. Gyorsan beértem Emmát, de szerintem csak otthon mondom el neki, mi történt, miután végre kialudtam magam...