You and Us

Kedves olvasók! Nagyon jól esik, hogy kommenteltek és valami nyomot hagytok magatok után a lent lévő szavazáson.
Hát igen, még csak 2 napja működük, de már 250 megtekintés fölött járunk és nagyon hálásak vagyunk nektek. Azonban szeretnénk elmondani, hogy a későbbiekben nem lesz időnk minden nap részt hozni, így úgy döntöttünk, 5 komi ( a mi köszönő válaszaink nem számítanak ) és 7 szavazat után hozunk részt.Lényegre térve, meghoztam az új részt! Kíra neki is fog állni, amint lesz szabad ideje és ha összegyűlt az imént említett 5 komment és 7 szavazat, máris olvashatjátok a következő részt! Jó szórakozást. ~ Réka xX

3. fejezet

Soha ne engedj el!

Csicseregnek a madarak, a nap hét ágra süt odakint. Lágy, selymes sugarai érzékien szűrődtek be a nyitott ablak részein. A friss levegő a nyílászáró alatt vöröses színben pompázó rózsa illatával tarkítva szállingózik be a szobába. Nyugalom, ez jellemzi a körülöttem lévő környezetet.
- Emmmmmma! - kiáltotta Kiara, a hang erősségéből ítélve a konyhából.
- Hogyne, nyugalom.. - forgattam meg a szemeimet majd a jobb oldalamra fordultam.
- Emma. - üvöltötte megint a nevemet.
- Mi az?! - csattantam fel, majd hirtelen felültem az ágyon és a fejemet a kezeimbe temettem. Fáradt voltam, nem szoktam még hozzá, hogy a drága húgocskám minden reggel már 10 kor kukorékol.
- Küldemény érkezett. Gyere be és pillants rá!
A hangok fokozatosan elhalványultak. Felkeltették az érdeklődésem az imént hallottak. Talán ez is segített abba, hogy bár hálókoztümben, de kivánszorogtam a szobámból egyenesen az előszobába vezető lépcsőhöz. Teknőstempóban kúsztam lefelé lépcsőfokról - lépcsőfokra. Nehezen, néha a korlátra dőlve de leértem a földszintre, ahol egyből a konyhába vezetett az utam.

- Reggelt! - sétáltam a kávéfőzőhöz.
- Nővérkém, végre! Küldemény érkezett neked. - nyújtotta át a borítékot. - Furcsa, azt hittem, pecsétet ma már nem használ senki.
Elvettem a borítékot, majd végig vizslattam rajta a szemem, végül kinyitottam. A hátam mögött két szép szempár fürkészte minden mozdulatomat.


Emma & Kiara Knightly
Szeretettel várunk benneteket a ma este megrendezésrekerülő, általunk megszervezett álarcos ,, maszkabálba".
Este 20:00, Lake o' külváros melletti ház.
( A bál két úrfi tiszteletére lesz, akiknél állást kaptam.
Számítok rátok, és ők is, csók: Teresa ).

H&L 

Kérdően vontam fel egyik, majd a másik szemöldökömet.
- ,, Maszkabál " ? Ez most valami vicc? Kizárt, hogy elmenjünk!
- Várj, el kell mennünk.
- Már miért is mennénk Em? - nézett vissza rám kérdően Kiara.
- Mert mások is lesznek ott, ami csak egyet jelent...
- Vámpír. - vágott közbe a mondandómba, majd szemei csillogása kezdett átmenni sima, üveges pillogásokba.
- Öltözz! 8 - kor itt lent találkozunk.
***

- Indulhatunk? - kérdeztem magam mögött becsapva az ajtót.
- Szállj be!
- Óhohó ácsi, az én kocsim, én vezetek. - kértem el a kulcsot, a helyemre pattanva elfordítottam azt. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm! - fogta meg a kezem, amely éppen a sebváltón pihent. - Te sem panaszkodhatsz. Menni idő, mire odaérünk?
- Fél óra. Azok alapján, amit Teresa még pluszba írt, nem itt van a szomszédba.
- Jut eszembe. - változtatta komolyra a hangját. - Karót hoztál?
- Van 5 db a csomagtartóban. - kacsintottam felé, majd újra az utat pásztáztam.
A kocsikázás unalmasan és hosszan telt el. Kedvem lett volna egy bájcsevelyhez a húgommal, de ő egy jót szundított ehelyett az anyósülésen. Bájos, amikor szuszog.
- Kiara, ébredj! Azt hiszem megjöttünk.
- Valóban? - nyitotta ki a még álmos szemeit. - Júj! Ez elég félelmetes.
- Szerintem éppen ez a cél. - húztam oldalra a számat. Cseppet sem voltam nyugodt. - Álarc fel és indulás!

 Maradjunk a másik közelében. Ha bármi furcsát észlelsz szólj, és cselekedj. Ez fordított esetben is így lesz. - biccentett, majd az ajtóhoz sétáltunk.
Amint beléptünk a rendezvénynek helyt adó épületbe, izzadt, jelmezes fiatalok lengtek körül bennünket. Mindenki kezében pohár, feltételezem alkohollal megtöltve. Elveszettnek éreztem magam. Igaz, Kiara eddig mindvégig velem császkált, a hangulat lassacskán a tetőfokára hágott, de valahogy nyomasztó volt a hely. Próbáltam lekötni magam, ismerős arcok után kutatni, de nem jártam sok sikerrel.
- Táncolunk? - lépett hozzám egy férfi.

Fél arcát eltakaró maszkja miatt csak gyönyörű, zöld szemeit, s férfias állát csodálhattam.
Bólintottam. Keze lassan és érzékien csúszott le a hátamról a derekamra, másik praclijával pedig kulcsra zárta az enyémet. Fejemet a vállára helyeztem és így kezdtünk el mozogni.
- Örülök, hogy itt vagy. - mormogta - És a húgod is.
A szőkeség, hát persze. ,,Merre lehet? " forgattam a fejem, nem érdekelt, hogy mit gondol a fiú, meg kellett találnom.
- Heuréka! - üvöltöttem. Kiara egy ugyan így felöltözött, jóvágású férfival ropta éppen. Furcsa véletlen, még a maszkja is pont olyan volt, mint a szexi idegenemnek. Azt hiszem, ők a házigazdák. Egy félrészeg gyerek kántálta még kint az ajtónál, hogy ők ugyanúgy öltöztek. - Kiara! - mondtam egy fokozattal hangosabban az átlagosnál. - Kia...! Ááá... Öm, kedves... Mi is a neved?
- Harry! - vágta rá mély lágysággal.
- Nos, Harry. Köszönöm ezt a mesés táncot, de most mennünk kell a testvéremmel.
- Hová sietsz gyönyörűségem? - kapta el a karomat mikor már indultam volna.
Nem hittem a fülemnek. Egyből felismertem a pár nappal ezelőtt hallott hangot. Ő az. A vámpír, akitől Nate félt.
- Eressz el, most! - kezdtem el a vircsaftot, majd egy jól irányzott dobással átküldtem a göndörkét a terem másik végébe. Szerencsére Kiara látta az egészet, ezért nem volt szükség szavakra, azonnal hozzám eredt. Ő ugyan már nem látta, de a táncpartnere arcára hirtelen sötétség ült ki. Még a hátam is libabőrrel lett gazdagítva a látvány miatt.
- Ez meg mi volt?
- Ne kérdezz, fuss  kocsihoz a karóért!
Kint sötét volt. Szinte egy csillag sem látszott az égen, vihar volt kitörőben, lassan ereszkedett a köd a városra és környékére.
- Állj! Ebben a cipőben ez nem megy. - nyögtem fel a fájdalomtól.
- Emma hajolj! - nem kételkedtem, rögtön tettem amit mondott. Egy törést hallottam, majd késleltetve egy puffanásra kaptam fel a fejemet. Tompa becsapódás, melyet halk nyikkanás követett. A test mozdulatlanul feküdt.
- Neee! - ordított fel egy hang a távolban, majd másodperceken belül Harry bukkant fel. A még mindig maszkot viselő fiúhoz ugrott. - Mit tettél? - vicsorított ránk. Szemei vérvörösek voltak, fogai hihetetlen nagyságra duzzadtak felső ajka alatt. - Ne, ne, ne. Louis!
- Mit mondtál? - kerekedtek ki Kiara szemei.
Nem értettem. Kiara talán ismeri ezt a srácot. Ha igen, miért nem szólt, hogy egy vámpírra bukkant? Minden bizonnyal, meg akarta mutatni, képes egyedül legyőzni.
- Nem fog meghalni. Csak verbena. Legkésőbb 2 óra múlva felébred.
- Ti viszont most fogtok meghalni, gyönyörűségem. - fordult el Louis-tól és őrült vicsorgással, bosszúért kiáltva rontott nekem az ekkor már öntudatán kívüli vámpír.